Eladó a tulajdonrészem
2020-03-10 14:22:25 - Ishar
Kategória: Biznisz
Kedves olvasók!
Eljött ennek is az ideje. Az évek során rengeteg embertől kaptam visszajelzéseket, hogy mennyire szép és jó ez a tanya, és mennyire szeretnének ők (pontosabban: ti) is valami hasonlót. Most itt a lehetőség, ennél \'hasonlóbb\' biztosan nem lesz, ugyanis egy az egyben eladóvá vált a tulajdonrészem.
Miről is van szó pontosan? A terület a Pest megyei Penc külterületén, négy helyrajzi számon terül el, összesen 5,2 hektáron, ebből hivatalosan 2,65 szántó, 2,55 erdő. A szántóból közel 1/2 tulajdonrész eladó (összesen 11874 nm), az erdőben van még néhány kisebb tulajdonos, így annak valamivel kisebb része eladó (összesen 10970 nm). Pontos adatokat (pl helyrajzi számokat) komoly érdeklődőnek szeretnék csak kiadni. Közművek nincsenek, ez valakinek öröm, valakinek nem. Amíg én itt laktam, szigetüzemű napelemmel volt áramom.
Maga Penc egy kb 1200 fős település, van némi mezőgazdaság, bolt, benzinkút, két kocsma, pizzéria, pékség, zöldséges, posta, de főleg agglomeráció - a legtöbben aludni járnak haza. Sokan járnak Pestre, még többen Vácra dolgozni. Bűnözés gyakorlatilag nincs, cigányság se, és a falu tudatosan figyel rá, hogy ez így is maradjon. Közvetlen busz van Újpestre, autóval az M2 közel van, úgyhogy a közlekedés príma.
Mi található a területen? Van egy nádtetős kunyhó, amit blogom olvasói már ismernek, egy ásott kút, középen patak, a terület mellett levő nagy tölgyerdő felé elnyújtott U alakban kerítés a patakig. Ezen kívül néhány gazdasági melléképület, ahol közös használat képzelhető el.
És itt jön a neheze, a másik 1/2 tulajdonrész. Akivel belevágtunk a tanyába, továbbra is itt él, tehát vele valamilyen formában ki kell jönni annak, aki megveszi.
Miért nem neki adom el? Csúnya, mocskos, undorító oka van. Pénz. Én szeretnék a terület eladásából annyit látni, amennyit kezdéskor belefektettem (a terület árán felül az építőanyagokba például), a tulajdonostársam pedig ezt sokallja.
Az irányár 3 500 000 Ft. Nem foglalkoztam a termőföldek árának növekedésével, a befektetett több évnyi munkával, a menet közben belenyomott plusz pénzekkel (pl erdőtelepítés), az egész dolog egyediségével. Eleve képtelenség lenne ezt beárazni, és irreális elvárás lenne, hogy valaki megfizesse.
Itt a blogon elég jól dokumentáltam a tanya első éveit, azóta persze történt ott ez-az. Terveim szerint a nem túl távoli jövőben (tavasszal) jelentkezem majd friss képekkel. Addig is, ha valakit érdekel a dolog, elér a 30/557 3390 telefonszámon.
Komoly érdeklődőnek természetesen szívesen megmutatom személyesen. Előre is megkérek mindenkit, hogy ilyesmit csak tényleg komoly vételi szándék esetén beszéljünk meg - messze lakom és gyerekeim vannak.
Új oldal
2017-05-09 18:18:05 - Ishar
Kategória: Technikai
A Paraszt Blues oldalnak ugyan már vége, de kedvesemmel együtt végül úgy döntöttünk, közös életünk egy részét megosztjuk veletek. Mostantól itt találtok meg:
Zsuzsi és Balázs
Remélem, szétszéledt közönségem meg tud találni ismét.
Költözés
2017-01-29 20:13:00 - Ishar
Kategória: Beszámoló
Kedves olvasók!
Adós vagyok egy kis tájékoztatással, ugyanis hónapokkal ezelőtt elköltöztem. Ennél kicsit pontosabban összeköltöztem a párommal, és végül nem hozzám, hanem hozzá. Az előző bejegyzés kommentjeiben érdeklődtetek, kis spekulációt is láttam, a kétségeket szeretném eloszlatni.
Életmód-váltás nem történt. Hoztam magammal az állataimat, itt is van szép nagy terület, legelő, kaszáló. Kicsit más, van hálózati áram meg gyümölcsfák, nincs nagy sík terület, hanem inkább domboldal, de a lényeg, hogy nem egy panel tizedik emeletére költöztem.
A dolog végleges, a bejegyzéssel pedig túl sokat is vártam - már szeptember óta itt lakom.
Jó kérdés, hogy ilyenformán lesz-e valaha folytatása a blogomnak. Valószínűleg a jelen formájában rövid időn belül nem. Az eddigi történet egy szép kerek egészet alkot, ami pedig itt zajlik, az már egy másik hely, más emberek vesznek körül, sok minden megváltozott.
Nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd folytatom a dolgot, néhány havonta azért nézzen vissza, akinek kedve tartja.
A magam részéről köszönöm az éveken át tartó figyelmet és érdeklődést, a hozzászólásokat, a személyes látogatókat. Jók vagytok, de tényleg.
Betegség után
2016-07-13 20:16:48 - Ishar
Kategória: Beszámoló
Gondolkodtam rajta, hogy írjak-e a most következő témáról, de aztán úgy döntöttem, érdemes. Nem kenyerem a nyilvános önsajnáltatás, de azt se szeretem, ha valaki csak a sikereiről számol be, a buktatókról pedig mélyen hallgat. Valamiért az emberek hajlamosak azt a látszatot kelteni, hogy ők soha nem hibáznak.
Na, én valamit elrontottam, mégpedig csúnyán. Hogy valamit nem mostam el, vagy tojást nem mostam meg, vagy észrevétlenül romlott kaját ettem, vagy simán csak embertől kaptam el, azt nem tudom. Ami biztos, hogy olyan beteg voltam, mint még életemben soha. Hányás, hasmenés, gyomorgörcs, láz, ahogy kell. Úgy voltam vele, majd szépen kipihenem, két-három nap alatt kilábalok belőle, és semmi gond.
A hatodik napon már olyan fájdalmaim voltak, hogy be kellett mennem a kórházba, ahol szépen bent is tartottak egy hétig. A körülményeket nem részletezném, a magyar egészségügyről mindenki tudja, milyen állapotok jellemzik. Az emberek mind kedvesek voltak, és maximálisan segítőkészek, csak hát az ágy, a koszt, a szoba, a... minden. Szörnyű, na. Le is ugrott rólam tíz kiló, mire kiengedtek.
Ezek után még egy hétig lábadoztam édesanyáméknál. Megkérdőjelezhető döntés talán, de úgy gondoltam, az itthoniaknak egyszerűen mérhetetlenül több gondot jelentek, mint segítséget. Jót tett az egy hét pihenő persze, de amint nagyjából képesnek éreztem magam arra, hogy gondoskodjak magamról, hazajöttem. Bár ez így nem egészen őszinte - inkább bevallom kerek perec, hogy hazahoztak.
Azóta eltelt még két hét, és még mindig nem vagyok száz százalékos. Finoman szólva kellemetlen időszak volt, a nyilvánvaló közvetlen hatás mellett amiatt is, hogy minden itthoni munkám a többiekre szakadt. Szeretném azt hinni, hogy tanultam a dologból, és a jövőben oda tudok figyelni annyira, hogy hasonló elő ne fordulhasson.
Úgy tűnik, mégse vagyok sérthetetlen. Ki gondolta volna?
Lucerna
2016-06-07 20:10:23 - Ishar
Kategória: Meló
Legutóbb beszámoltam a saját területünk hasznosításáról, vagyis arról, mi történik a nálunk növő fűvel. Ugye ez a fű nekünk igen fontos, mivel ezt eszik az állatok gyakorlatilag az év felében. Épp ezért csak a kijelölt ösvényeken közlekedünk, állatokat távol tartjuk tőle, a kaszálás előtt a fű szent és sérthetetlen. Kaszáláskor pedig inkább csinálunk 14-16 órás munkanapokat, csak jó legyen. A széna értékes nyersanyagunk.
Ezt most csak azért írtam le ismétlés gyanánt, hogy mindenki át tudja érezni a továbbiakat.
Mostanában ugyanis annyit kaszálok, amennyit tipikusan 50-60 éve nem szokás. Egy dolog, hogy a saját területünket rendben tartjuk, ez főleg az erdő ápolását jelenti. Csakhogy, főleg mióta a lovak itt vannak (de kisebb mértékben már előtte is) a falusiak vérszemet kaptak az állattartásunktól.
Ide-oda hívogatnak, hogy kaszáljunk, vagy akár azt se - csak hordjuk el a füvet. Néhány esetben igazán nem panaszkodom, igazán príma lucernásokat kaszálunk szerte a faluban. Persze van, amit nem vállalunk már el, megázott szénát a világ végéről még akkor sincs kedvem behordani, ha ingyen van. Még így is, csak a jó ajánlatok betöltik mostanában a teljes munkanapot. Az elmúlt két napban 1500 négyzetméter lucernát vágtunk le, és összesen már közel fél hektárról szedegetjük össze a lucernánkat.
Ami furcsa nekem ebben, hogy ezek a területek nem a mieink. Emberek vették a fáradságot, és beültették a kertjüket, vagy legalább egy részét príma lucernával, aztán csak néznek bután, hogy mi legyen vele. Bizonyos esetekben persze van valami magyarázat, tipikusan az, hogy korábban volt valami állat, de megdöglött/felszámolták, de a többség nem tudja megindokolni, hogy mégis mi a pék füléért van bevetve a fél telek lucernával. Vakargatják a fejüket, hogy mi legyen vele, aztán megkeresik valamelyikünket, hogy ugyan vágjuk már le és vigyük el. Még olyan is volt, hogy konkrétan lekaszálják (!), és már csak elhordani kell.
Még egyszer mondom, nekem ez csak jó, csak nem értem. Nekem a saját kaszálékom akkora érték, amit úgy érzem, hogy véletlenül se szabad veszni hagyni, az egész téli állattartás múlik rajta. Az még oké, hogy aki nem tart állatot, annak ez csak szemét, hiszen pénzzé tenni ilyen kicsiben valóban nem lehet.
De akkor mégis minek van? Azt hiszem, ezt is felírhatjuk a falusi lét abszurditásai közé, közvetlenül a harminc forintos tojás és a három-hatszáz forintos disznóhús mellé.
Archívum