Lucerna
2016-06-07 20:10:23 - Ishar
Kategória: Meló
Legutóbb beszámoltam a saját területünk hasznosításáról, vagyis arról, mi történik a nálunk növő fűvel. Ugye ez a fű nekünk igen fontos, mivel ezt eszik az állatok gyakorlatilag az év felében. Épp ezért csak a kijelölt ösvényeken közlekedünk, állatokat távol tartjuk tőle, a kaszálás előtt a fű szent és sérthetetlen. Kaszáláskor pedig inkább csinálunk 14-16 órás munkanapokat, csak jó legyen. A széna értékes nyersanyagunk.
Ezt most csak azért írtam le ismétlés gyanánt, hogy mindenki át tudja érezni a továbbiakat.
Mostanában ugyanis annyit kaszálok, amennyit tipikusan 50-60 éve nem szokás. Egy dolog, hogy a saját területünket rendben tartjuk, ez főleg az erdő ápolását jelenti. Csakhogy, főleg mióta a lovak itt vannak (de kisebb mértékben már előtte is) a falusiak vérszemet kaptak az állattartásunktól.
Ide-oda hívogatnak, hogy kaszáljunk, vagy akár azt se - csak hordjuk el a füvet. Néhány esetben igazán nem panaszkodom, igazán príma lucernásokat kaszálunk szerte a faluban. Persze van, amit nem vállalunk már el, megázott szénát a világ végéről még akkor sincs kedvem behordani, ha ingyen van. Még így is, csak a jó ajánlatok betöltik mostanában a teljes munkanapot. Az elmúlt két napban 1500 négyzetméter lucernát vágtunk le, és összesen már közel fél hektárról szedegetjük össze a lucernánkat.
Ami furcsa nekem ebben, hogy ezek a területek nem a mieink. Emberek vették a fáradságot, és beültették a kertjüket, vagy legalább egy részét príma lucernával, aztán csak néznek bután, hogy mi legyen vele. Bizonyos esetekben persze van valami magyarázat, tipikusan az, hogy korábban volt valami állat, de megdöglött/felszámolták, de a többség nem tudja megindokolni, hogy mégis mi a pék füléért van bevetve a fél telek lucernával. Vakargatják a fejüket, hogy mi legyen vele, aztán megkeresik valamelyikünket, hogy ugyan vágjuk már le és vigyük el. Még olyan is volt, hogy konkrétan lekaszálják (!), és már csak elhordani kell.
Még egyszer mondom, nekem ez csak jó, csak nem értem. Nekem a saját kaszálékom akkora érték, amit úgy érzem, hogy véletlenül se szabad veszni hagyni, az egész téli állattartás múlik rajta. Az még oké, hogy aki nem tart állatot, annak ez csak szemét, hiszen pénzzé tenni ilyen kicsiben valóban nem lehet.
De akkor mégis minek van? Azt hiszem, ezt is felírhatjuk a falusi lét abszurditásai közé, közvetlenül a harminc forintos tojás és a három-hatszáz forintos disznóhús mellé.
Szénázás, második rész
2016-05-30 18:17:00 - Ishar
Kategória: Meló
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a szénázás munkafolyamatait naponta írom majd le. Mindig a napi munka után este le terveztem ülni, hogy majd szépen összefoglalom. Hát, nem egészen így lett - első nap este kilencig, második nap este fél tizenegyig dolgoztunk a szénával, úgyhogy most pótlólag leírom inkább az egészet. Legalább vannak fotók!
Tehát ott hagytam abba legutóbb, hogy jött a traktor, és lekaszált mindent, amit ért. A kedvező időjárás miatt csak aznap és másnap kellett hagynunk száradni a füvet, harmadnap már lehetett összehúzni. A nagyfiúk erre traktort meg rendsodrót használnak, de ez csomó pénz, meg rengeteget pazarol - így is, úgy is össze kellene gereblyézni utána, szóval mi maradtunk a kézierőnél.
Soknak tűnik így képen, és sok is. Csak egy nap volt ezt így összehúzni. Aznap még az állatok ellátása után kicsit összeszedtünk belőle, hogy as következő nap legyen egyáltalán esélyünk befejezni.
Tavaly és tavalyelőtt saroglyán (városiaknak: kvázi hordágyon) hordtuk be a szénát, de idén ez a feladat már Marcipánra hárult.
Tulajdonképpen egész nap ezt csináltuk. Egy-egy villányit felrakni persze semmiség, apró kis mozdulat csupán. Fejszámolásaim alapján viszont nagyjából tízezerszer kell ezt az apró mozdulatot megtenni ahhoz, hogy az egészet behordjuk. Ja, és ugye minden adagot kétszer kell megfogni.
Egyszer a kordéra, egyszer a szénatárolóba pakoláskor. Ezen a képen már látszik, hogy szépen kezd telni. Estefelé kaptuk a hírt, hogy piszok nagy vihar jön, úgyhogy semmit nem mertünk kint hagyni, inkább éjszakába nyúlóan pakoltuk. Sötétben is meglepően jól látni a zöld füvön a hurkákba összehúzott száraz kaszálékot.
Kissé azért elfáradtunk az aznapi tizenhetedik munkaóra végére.
Ez a fotó már másnap, azaz ma készült. Így fest másfél hektárnyi szénával megtöltve. Több szokott lenni, de idén korán kaszáltunk, mert arra spekulálunk, hogy hátha belefér a szezonba még egy kaszálás augusztus-szeptember környékén.
Ha az időjárás engedi, akkor remélhetőleg nem teperünk ennyire. Ha egy mód van rá, azért az ennyire hosszú munkanapok kerülendők.
Szénázás, első rész
2016-05-26 22:00:47 - Ishar
Kategória: Meló
Megpróbálok mostanában kicsit rendszeresebben tudósítani az eseményekről. Ennek eredményeként több részre osztva beszámolok az idei szénázásról.
Először is, néhány dolog lemaradt a témában, ezeket gyorsan összegezném. Amellett, hogy a korábbi évekhez hasonlóan idén is lekaszáltatjuk, és az aborában összegyűjtjük a saját nagy kaszálónk szénáját (erről fog szólni ez a bejegyzés-sorozat), idén egyéb forrásaink is lettek. A faluban már alig tartanak állatokat, konkrétan évről évre egyre kevesebbet. Kipusztulnak a nyulak, elfekszik egy tehén, eladják a kecskéket - így megy ez.
A lényeg, hogy attól, hogy az állatok eltűntek, a kaszálók (még) nem vadultak el teljesen. Egyre több felajánlás érkezik, hogy kaszálhatunk teljesen frankó lucernát, csak legalább legyen levágva. Jelenleg három nagyobb és egy kisebb lucernást használunk így, de még legalább egy nagyra van ígéretünk. Amit csak lehet, ebből is beszénázunk, mert idén nagyságrendekkel több takarmányra lesz szükségünk, mint korábban.
A lucerna mellett rendszeresen megtalálnak sima fűkaszálós ajánlatokkal is, de ezekre nem szokásunk rábólintani. Kimenni lekaszálni, aztán összehúzni, forgatni, majd szamárral behordani túl vesződséges, nem éri meg foglalkozni vele. Eddig egyelten kivételt tettünk, ugyanis volt egy srác, aki szépen le is kaszálta nekünk, rendre vágta, megszárította, és tényleg csak elhozni kellett, még a felpakolásban is segített.
A szénatárolóban tehát már most van némi fű és lucerna, idegenből. Elérkezett viszont az idő a központi terület kaszálásához.
Már régi ismerősként jött a traktoros, aki tavaly és tavalyelőtt is kaszált. Most is igazán prímán dolgozott, és szokás szerint nem kért annyit, amennyit a munkája ér. Ádám minden évben megpróbál felfelé alkudni vele az áron (ki csinál ilyet?), és soha nem fogadja el (ilyet pláne ki csinál?).
Mindenesetre most itt van lekaszálva másfél hektár fű. Izgulunk, hogy ne legyen eső.
Favágás
2016-03-15 08:35:50 - Ishar
Kategória: Meló
Sikerült kipucolni az elmúlt hónapokban az erdő majdnem teljes aljnövényzetét. A három hektáros erdőből maradt kb 1500 négyzetméternyi kökény - hivatalosan ez búvóhely a vadaknak, nem hivatalosan elment a kedvünk a comb vastagságú tüskés bokrokkal való harctól erre az évre.
Most ott tartunk, hogy termeljük le a nemfákat - ugye az erdészet szerint a sarjak nem számítanak fának, tehát a következő képeken nem fakitermelés látható.
Íme a nemfák messziről. Néhányat bent hagyunk, hogy majd árnyékolják az igazi fákat, amiket a helyükre ültetünk.
A gallyakat frissen elégetni nem öko-bio, ezzel én is tisztában vagyok. Volt már, aki megszólt emiatt, de aki ezt szóvá teszi, az el se tudja képzelni, milyen elképesztő mennyiség termelődik ebből. Folyamatosan ég a tűz vágás közben, átlag két-három méter magas gallykupacok égnek öt méteres lánggal, napi 8-10 órában. Tüzifának felhalmozni lehetetlen lenne, annyira apró, mást nagyon nem tudunk vele kezdeni.
Amit tudunk, kiveszünk oszlopnak, szarufának, karámfának. Nyárfából építkezni gagyi ugyan, de akkora mennyiség áll belőle rendelkezésre ingyen, hogy nem engedhetjük meg, hogy kihagyjuk. Tető alatt nem olyan rossz, a nap meg az eső teszi tönkre főleg.
A méterre vágott tüzelőnek valót csak hajigáljuk át a patakon feldolgozás közben. Így képen soknak tűnik, de sajnos cska naponta kb két köbméter keletkezik belőle. Főleg mondjuk azért, mert ez csak a hulladék, amit tudunk, kiveszünk építkezési fának.
Egy ideje beléptünk a neolitikumba, és megtanultuk kihasználni az állati erőt. Mióta Marcipán húzza a fákat, sokkal könnyebb dolgunk van azért.
Nagyon szereti csinálni.
Ennyit vágtunk eddig fel tüzelőnek, és még vagy négy-ötször ennyi van az erdőben. Ki gondolná, hogy ennyi fa lejön egy olyan területről, ahol nincs erdő...
Így a végén még hozzátenném, hogy a kitermelés során eddig is nagyon sokat segített kedves barátunk, aki a Károly álnevet kapja mostantól. Károly most 17 éves, a kiköltözés óta jár hozzánk segíteni. Még nem volt 14, amikor először itt töltött vagy két hetet, azóta újra és újra megjelenik, mára a legmegbízhatóbb visszatérő segítőnkké vált.
Bár ezt nyilván nem olvassa, azért ezúton szeretném még egyszer megköszönni a segítséget. Visszavárunk!
Erdőtisztítás
2014-01-29 20:06:27 - Ishar
Kategória: Meló
Megvettük ugyebár még tavasszal a szomszédos erdőt, erre talán a rendszeres olvasók még emlékeznek. Anno azt beszéltük meg magunk között, hogy majd télen kipucoljuk, jövő ősszel pedig majd betelepítjük.
Természetesen ez csak részben alakult így, de az optimista terveinkkel már csak így szokott ez lenni. A bürokratikus akadályokkal nem untatnék hosszan senkit, röviden és tömören: az erdőt jogszabály szerint kötelező kivágni és újratelepíteni, viszont egyben engedélyköteles tevékenység is, az engedélynek pedig vannak akadályai. Ennek az az eredménye, hogy akkor is büntetnek, ha megcsinálom, és akkor is, ha nem. Kicsit balkáni hangulat.
Ami viszont az aktatologatásnál sokkal érdekesebb, az maga a tisztítás. Favágásra ugyan nincs engedélyünk, de hát szép és jó ilyen virtuális dolgokkal dobálózni, ha egyszer határidőre kész kell lennünk, valamit csinálni kell. Elkezdtük tehát a kökényt és a nádat kivenni a fák közül, aljnövényzet ugyanis akad bőven. Na, ezt csináljuk lassan egy hónapja (szinte) minden nap látástól mikulásig. A dolog lépései a következők voltak:
- Január 2: Nekiugrottunk két kisbaltával és kaszával, aggyáneki!
- Január 10: Biztos, hogy ez így menni fog?
- Január 15: Te, mérjük már meg, hogy mennyit csináltunk meg.
- Január 16: Atyaég. Akkor inkább csak vágjuk ki a kökényt, a nádat majd apránként felgyújtjuk.
- Január 25: Ránézésre egész jól haladunk.
- Január 28: Járjuk már be holnap, hogy mennyi van még hátra, már a nagyja meg kell legyen!
- Január 29: Atyaég.
Mivel a kökényvágáshoz sok agyi kapacitást nem kell felhasználnunk, volt időm kiszámolni a következő csodát:
Tíz perces, az átlagosnál talán aktívabb bokorirtás közben 75-ször csaptam le baltával. A tevékenység többi részétől (bár szívás) most tekintsünk el - a bokrok kirángatása, felvágása és eltüzelése részletkérdés. Tíz perc alatt 75 baltacsapás az óránként 450. Naponta csak hat órával számolva ez napi 2700. Mondjuk nem mindig vagyok ilyen aktív, számoljunk csak szerényen kétezerrel. Ketten vagyunk, az 4000, ha Ádám (egyébként jellemzően durvább) teljesítményét is csak ilyenre becsüljük. Eddig kb egy hónapja csináljuk, még egyszer ennyi időre minimum szükség lesz már csak a kökényirtáshoz is, az egyszerűség kedvéért ez legyen 60 nap. Az eredmény 240000 baltacsapás, úgy, hogy fához még nem is nyúlunk!
A nyárfák letermelése ehhez képest már csak a desszert lesz.
Nádvágás, kőkeményen
2013-03-23 20:41:47 - Ishar
Kategória: Meló
Kaptunk egy kedves felajánlást, hogy némi cseremunkáért cserébe leirthatunk egy nádast, és elvihetünk belőle annyit, amennyit csak bírunk - ha ügyesek vagyunk, ez gyakorlatilag simán kivált több százezer forintnyi cserepet. Ennek a hátterében egyébként az áll, hogy ha mi nem vágtuk volna le, akkor rámentek volna szárzúzóval, szóval a történet végén mindenki jól jár.
Életemben először volt szerencsém nádvágó géphez. Vicces szerkezet: a kis, kézitraktorra szerelhető változat is nagyjából annyi nádat vág le fél nap alatt, amennyit kb öt fasza ember egy hét alatt. Amellett viszont, hogy a gép magában a vágásban ilyen hatékony, igazából semmi másban nem. Gyakorlatilag mindent beleköt a kévékbe, hetekig lehet majd tisztogatni őket, hogy eltűnjön belőle az a rengeteg szmötyi. Van ezekben a kévékben iszalag, fű, rózsabokor, faág, épp a pockot nem köti bele, de gyakorlatilag minden mást igen. A minőséget össze se lehet hasonlítani a kézzel vágott, szabályos kévékkel. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy iszonyú hatékony eszköz. Akitől távol állnak ezek a hektár, munkanap, és hasonló földhözragadt fogalmak, azoknak is talán elég elképzelni, hogy ezt az eszközt kb talicskaként vezeti maga előtt az ember, és két méter szélesen darál be mindent, ami előtte van. Durva cucc, ez a lényeg.
Legnagyobb gond ezzel az egésszel viszont az, hogy az összekötött kévéket csak potyogtatja maga mögé - ez elég nagy probléma, ha az ember nem pont a nádasban akar lakni, vagyis a kévéket el kell juttatni A pontból B pontba. És itt kerülnek képbe a klasszikus módszerek.
Természetesen az elképzelhető legszarabb időben csináltuk ezt is. Maga a nádvágás még remek volt, szép napos időben sétáltunk a gép mögött, és kapkodtuk össze a kévéket. Nem mondom, hogy nem fáradtam el benne, de az sima ügy volt, a szállítást viszont sikerült belőni a március 15-ös hosszúhétvégére. Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy nem az a tipikus kora tavaszi klíma volt akkor.
Ennek ellenére kemények vagyunk, mint Tarzan sarka, és az összes nádat elhordtuk a szomszéd faluból Peremvidékre egy kölcsön utánfutóval, hat kőkemény emberrel (akiknek ezt nem lehet elégszer megköszönni), és kedves öreg volvómmal. Hogy mennyi az az összes? Íme:
Az "összes", na az hatszor ennyi. Ebből egy tető kijön, de egy, és nem több - meg kell még tanulnom, hogy megfelelő tisztelettel használjam azt a kifejezést, hogy kurva sok nád, mert minden évben ezt mondom arra, amennyit kivágunk, és visszanézve a korábbi évekre, mindig vicces.
Rádió
2012-11-09 11:07:23 - Ishar
Kategória: Meló
Gondoltam adok nektek egy kis ízelítőt abból, hogy milyen remek zenék mennek itt egész nap. ez a hozzászólás órák alatt készült, mondhatni "real time", ami épp ment a rádióban, azt beillesztettem.
Rebeca Ferguson
Szandokán - Nem vicc!
Radics Gigi
Lykke Li
Magna Cum Laude - Soha nem fogom megbocsátani a Kispálnak, hogy széles körben elterjesztette ezt a tingli-tangli mulatós fesztiválzenét (vagy mi ez), egyszerűen borzalmas.
Balkán Fanatic - Óránként minimum egyszer meghallgatjuk.
Kelly Clarkson
Michel Teló - Na, ennek aztán igazán a kurva anyját!
Király Linda
Ákos - Egyre jobban utálom ezt a faszt.
Adele
Nicki Minaj
Goldhand
Rihanna
Jessie J
Három óra alatt ezeken kívül más szám nem hangzott el, és szerintem ma már nagyon nem is fog. Szokott még lenni Kocsis Tibi, Flo Rida, meg néha régebbi szarok mint Backstreet Boys, Britney Spears meg Madonna. Hetente egyszer-kétszer Tankcsapda, Nickelback meg Quimby, ezeket ugyan nem szeretem, de az átlag műsorhoz képest ezek is felüdülésnek számítanak.
Hogy mit keres itt ez a bejegyzés? Amellett, hogy időhúzás (értelmes új információ nem volt mostanában), szerintem remekül érzékelteti, hogy mi az, amiből szabadulni akarok. Tény, hogy most a tápláléklánc legalján vagyok, egy jelentéktelen irodai adminisztrátor állásban, és nyilván sokat dobna az önbecsülésemen, ha számítanék - ha holnap elütne egy autó, a munkahelyemen kb észre se vennék, nyilván jobb érzés az, ha az ember nem látja feleslegesnek a munkáját, ne adj\' Isten, még alkotó tevékenységet is végez. Régebben azt hittem, ez elég.
Lassan lejár az itteni egy éves szerződésem, és rájöttem, hogy nem elég. Teljesen mindegy, hogy aktákat tologatok, vagy fénykarddal harcoló óriásrobotos játékokkal foglalkozok egész nap. Mindegy, hogy 4 vagy 14 órában zajlik mindez. A lényeg az, hogy minden reggel és délután át kell bumlizni a fővároson, tömegközlekedéssel vagy autóval (utóbbi jobb, de nem sokkal), puccos, művi környezetben egy gép előtt kell tölteni az egész napot. Ugyanazon a 10 négyzetméteren élni az életet, kényelmetlen ruhákban, felesleges kivagyiságból, találóan \"office voice\"-nak nevezett nyugodt, mesterkélten választékos stílusban beszélgetni semmitmondó témákról. És közben az aktuális slágerek szólnak a rádióból.
A legrosszabb, hogy látom az itt dolgozó többi embert: baromi kényelmes az ilyen élet, minden hó végén jön a fix fizetés, abból befizeti a szintén fix sárga csekkeket, és hopp, egyszer csak ötven éves lesz. Pillanatok alatt elszáll így egy emberélet.
Egy átlagember 25000 napot él, ezt még régen Csernus egyik előadásában hallottam. Ebből én 365-öt (mínusz hétvégék és szabadság) használtam fel arra, hogy ezt megtapasztaljam, és úgy gondolom, ez hasznomra vált, akármilyen szar is. Ez oké, de az nem oké, hogy ebből még több ezer nap legyen. Sokan mondják, hogy gyűjtsek még pénzt az elinduláshoz. Egy év alatt, a szüleimen élősködve, a főállás mellett minden lehetséges fusi melót elvállalva nagyjából 200ezret tudtam félretenni úgy, hogy nem iszom, nem dohányzom, és nem járok el sehova.
Röpke tíz év szopás alatt tehát össze is lehetne szedni még két milliót, ami még pontosan ugyanannyira lófasz, cserébe elpazaroltam életem potenciálisan tíz legaktívabb évét. 34 évesen sokkal nehezebb lenne nulláról belevágni, mint most, és az a kétmillió forint egész egyszerűen nem ér annyit, hogy tíz évig hallgassam az aktuális Lady Gagát, sörhasat eresszek, kihulljon a hajam, és betokosodjak ebbe az irodai világba.
Bálint jól mondta: a lelki nyomor helyett ezerszer inkább a fizikai nyomor.