Csapataink harcban állnak

Hazaugrottam egy estére ügyet intézni, további cuccokat (főleg ruhát és vetőmagokat) levinni, gondoltam gyorsan írok is egy beszámolót az első hetekről. Előre szólok, lehet, hogy lesznek benne elütések meg ilyen-olyan hibák, én ilyenkor már bőven aludni szoktam.

Szóval a lejutás az kibaszott kemény volt már alapból. Nekirugaszkodtunk másodikán reggel, és este tizenegyig hordtuk a cuccainkat a szakadó esőben - a korábbi listán felül Bálintnak is sok cucca volt, plusz építési anyagok, mint fa, kő és tégla... ez volt életem első napja, amikor tényleg eljutottam a fizikai határaimig, 11-kor egyszerűen feladtuk, és vert kutyaként hazakullogtunk. Csináltam már egy-két durva dolgot, de teljes biztonsággal kijelentem, hogy ez volt életem eddigi legkeményebb napja, soha még csak a közelébe se mentem annak, hogy ennyire lenullázzam minden energiámat, nap végén úgy dőltem el, mint akit agyonlőttek, április harmadikára gyakorlatilag nem emlékszem. Szerintem nagyrészt átaludtam.
Negyedikén nekifutottunk még egyszer. Akkor is estig pakoltunk, de akkor már valahogy végeztünk nap végére, és elfoglaltuk a telket a kis csöves táborunkkal.

Mit csináltunk eddig? Van a telken egy budi (három napig jártunk a kökényesbe szarni, köszönöm elég volt), két szocreál kempingsátor, két modern sátor, és csomó minden van kijelölve, a földkunyhóktól a konyhakertekig.
Megszakadni már így is bőven volt miben: kerítésnek pl 220 centis vadhálót csinálunk, azt is úgy, hogy az alja le lesz ásva 20 centi mélyen - és 400 méter hosszan. Végig kiirtottuk a kökényt, belógó ágakat, meg minden egyebet, és végigástunk 400 métert erdőben, hat nap alatt. Aki már csinált hasonlót, azt hiszem, át tudja érezni, mekkora orbitális szívás volt. Szerencsére kő kevés volt, gyökér annál több.
Találtunk egy negyven éves dréncsövet is, ami levezeti a területünk mélyebben fekvő részeiről a vizet a patakba. Ennek a feltárásával is elhülyéskedtünk vagy két napot, plusz a teljes cuccunk még mindig nincs bent, a téglát meg a mészköveket még alig kezdtük el, simán van kint még vagy egy tonna az út végén.

Most az egyik földkunyhó kiásása van műsoron (15-20 köbméter), ezt holnap valószínűleg befejezzük. Ezen kívül kedden jön a faanyag, szóval az eddig kiásott gödrökbe végre valami földszintből kiemelkedő dolgokat is bele tudunk rakni. Azért az már nagyon jó érzés lesz, ha lesz körülöttünk egy fasza, zárható kerítés, és a sátrakból kiköltözünk a földkunyhókba. Rövidesen egyébként megérkezik a mezőre az internet, úgyhogy rendszeres(ebb) bejegyzések várhatók. Az áram már - napelemek formájában - kint van, de erről, meg általában a körülményeinkről majd legközelebb írok.

Várhatóan legközelebb április vége-május eleje környékén jelentkezem, akkor már remélhetőleg képekkel.


Komment (0)