Gyakori kérdések

Ki vagy?

Budapesti városi ficsúr vagyok, akinek elege lett a tömegből, büdösből, és az értelmetlen mókuskerékből egy olyan iskolában/munkahelyen, aminek semmi értelme. Szerencsémre egy jóbarátom a feleségével ugyanígy gondolkodik, szóval együtt úgy döntöttünk, hogy világgá megyünk, állatokat tartunk, növényt termesztünk, saját erdőből vágott fával fűtünk, és úgy általában az egész világ bekaphatja.

Volt ehhez valami háttér?

Igen is meg nem is. A gazdálkodáshoz teljesen hülyén kezdtem hozzá, kiskerten meg néhány nyúlon kívül semmi közvetlen tapasztalatom nem volt. De tudtam, hogy mit jelent fázni, éhesnek lenni, ügyesen elboldogulok a természetben, tudok bánni kézi és gépi erejű szerszámokkal, jól bírom a fizikai munkát, és folyamatosan tanulok.

Ez így kicsit erős. Nem fogtok ebbe belebukni?

2013 óta bírom. Ha beüt a crach, még mindig vállalhatok webfejlesztést, vagy épp betonozást, illetve hangsúlyozom: nem egyedül vágok bele, három ember már elég biztos alapnak tűnik ahhoz, hogy ne haljunk meg az első télen.

Kikkel vágsz bele?

Mint már mondtam, barátaimmal. Hívjuk őket Ádámnak és Évának, bár nyilván nem ez a nevük.

Hol csináljátok ezt?

Nem igazán szeretném ezt így kiplakátolni a nagyvilágnak (egyelőre legalábbis biztosan nem), maradjunk annyiban, hogy végül sikerült Pest megyében maradni, a települést meg hívjuk csak Peremvidéknek, jó?

Mi a cél?

Nagyjából így kezdtük: "Mindenekelőtt fedél kell a fejünk fölé, kerítés a két hektáros területünk köré, illetve valami minimál növénytermesztés. Az eredeti tervek szerint albérletet akartunk addig, amíg összeütünk két földkunyhót, de ez nem jött össze, úgyhogy erősen nomád körülményekkel indulunk, sátorral meg ilyesmi. Közvetlenül utána jöhet a kút, jöhetnek a csirkék, nyulak, kutya, aztán később lehet bővíteni. Még egyszer hangsúlyozom: a kiindulási alap egy mező, ahol nincs se víz, se áram, de még fedett terület és oda vezető út se.

Aztán ha mindez működik, akkor egyrészt baromira örülni fogunk. Másrészt pöröghet a gazdaság, szeretnénk saját takarmánnyal ellátni az állatainkat, ásni egy kis tavat, pontyokat nevelni, később a baromfiólnál komolyabb melléképületeket felhúzni, és nagyobb állatokat tartani - ez még messze van, de jó lenne eljutni a tehénig."

Ehhez képest jól berendezkedtünk, amit fent leírtam, nagyjából teljesült: megvan a kerítés, a kunyhók, kút, és rengeteg állat. Ezt a kérdés-listát nem gyakran frissítem, de amikor ezt írom, a területünkön van kb 50 tyúk, 14 kecske, 11 birka, 14 disznó, két kutya, két macska, egy marék nyúl meg egy szamár. Innen a cél igazából az lenne, hogy minél kevésbé kelljen innen elmenni a megélhetéshez. Ennyi állat egyelőre nem tart el minket teljes egészében, de jól haladunk.

Ez még mindig durván hangzik. Kimentél a pusztába, és kész, onnantól ott laksz egyik napról a másikra?

Nagyjából igen. Ezzel együtt mindhármunknak erős családi háttere van itthon, tehát hazajárunk, persze az első időszakban többet, mint mostanában. Már működik a gazdaság, kevesebb szükség és lehetőség van hazajárni, de azért teljesen nem őrültünk meg, támaszkodunk a hátországra.

És most csak ebből akartok megélni? Nem fog menni.

Sejtjük, nem is célunk tyúktojás-eladásból élni. Több lábon tervezünk állni: én webprogramozó vagyok, Éva óvónő, Ádám építőmérnök, szóval ha muszáj, éppenséggel ebből is meg tudunk élni/át tudjuk magunkat segíteni nehéz időszakokon, de akár fejlesztéseket is tudunk ebből finanszírozni. Ezen kívül elég sok máshoz is értünk, fiatalok vagyunk és relatív erősek. Ez főleg fizikai munkát jelent, aminek vidéken meglepően nagy a becsülete. Errefelé senkit nem érdekel, hogy mi a 22 kettes komplemens alakja - elbírod a terményes zsákot, vagy nem bírod el? Elbírjuk.

Vannak politikai nézeteid, nézeteitek?

Az nem kifejezés, de ez itt nem erről szól. Nem vagyok naív, sejtem, hogy elő fognak jönni jobbos témák és mindenféle feltételezések, de hagyjuk, ha kérhetem. Inkább egyelőre maradjunk annyiban, hogy a grillcsirkét mindenki szereti, oké? Zsidózni, cigányozni, fasisztázni és nácizni később is ráérünk.

Nincs erre valami pályázat?

Életemben egyszer próbálkoztam pályázattal, meg is nyertem, és rá is jöttem, hogy egy faszság az egész. Az, hogy kétkezi munkával hatékonyabb órabért tudok csinálni, mint pályázattal, az még az én saram, de az már rajtam kívül álló tényező, hogy a pályázat megköti a kezem. Ha én úgy akarok csirkét tartani, ahogy az elmúlt több ezer évben tartottak, akkor én nem vagyok kíváncsi arra, hogy valami nagyokos szerint máshogy kéne, hogy megfeleljek a pályázatnak. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a pályázat öl, butít, és nyomorba dönt. Aki csak állandó külső segítséggel (pl földalapú támogatás) tud gazdálkodni, az valójában nem tud gazdálkodni, és amint ezeket a dolgokat kihúzzák alóla, kártyavárként dől össze az egész rendszer. Röviden: biztos, hogy könnyebb lenne pályázattal, de jobb lesz nélküle.

Konkrét kérdésem van, segítséget kérnék, talán te tudsz válaszolni.

Komment.

Miért nincs Facebook gomb/regisztráció/megosztási lehetőség?

Mert nem szeretem se a Facebookot, se más közösségi oldalakat. Ha mesélni szeretnél valakinek arról, amit csinálok, illetve ami a blogon olvasható, vedd a fáradtságot, és fektess bele egy gomb megnyomásánál több energiát. Legalább a linket másold ki. Ha pedig fel szeretnéd venni velem a kapcsolatot, és a kommenteket nem érzed elég privátnak, hagyd meg az elérhetőséged, meg foglak keresni. Volt már ilyenre példa.

Tetszik amit csináltok, segíteni szeretnék tanáccsal/szakmunkával/ajándék tehéncsordával.

Bármilyen tényleges segítséget szívesen veszünk, mindenkit meghallgatunk. A kommenteken keresztül fel tudod venni velem a kapcsolatot. Előre is kösz, ha már csak annyival támogatsz, hogy "hajrá, jó ötlet, csináljátok", az is tök jól esik. Az panelből okoskodás, miszerint naponta 200 liter vizet be kéne hordani a disznóknak, hogy tudjanak miben dagonyázni, már kevésbé esik jól. Mindenkinek az egyéni intelligenciájára bízom a különbség felismerését.

Gondolom, elkél a segítség. Örültök, ha megyek fát vágni?

A fizikai munka speciális eset. Számtalan ilyen felajánlást kaptunk, sokan ténylegesen el is jöttek. Sajnos azonban a tapasztalatunk az, hogy a számítógép mellől felállva egy átlag városi ember munkája többet árt, mint használ: fát hasogatni gyorsabb, mint nézni, ahogy valaki más szerencsétlenkedik, és esetleg még a szerszámot is tönkreteszi. Ha olyasmiben akarsz segíteni, amiben nincs korábbi tapasztalatod, valószínűleg gyorsabban végeznénk a segítséged nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy ne gyere, hiszen (szinte) mindenkit szívesen látunk. Csak annyit kérek, legyünk tisztában azzal, hogy ki tesz szívességet kinek. Ha te idejössz fát vágni, mert fát vágni buli, azzal nekem feladatot adsz: plusz egy baltát kell biztosítani, ebédet illik adni, el kell magyarázni a feladatot, nem vehetem fel a legszakadtabb lyukas nadrágom, az ágy alá kell rúgnom a koszos zoknit, általában, energiát kell fektetnem a dologba. Nekem ebből hasznom csak akkor van, ha te piszok jól vágsz fát. Ha nem így van, akkor nem te segítettél, hanem én adtam hétvégi élményt. Ezzel sincs baj, csak ne tegyünk úgy, mint ha fordítva lenne.
A komolyabb felajánlások más lapra tartoznak, ha hosszabb időre, több emberrel, esetleg valamilyen speciális felszereléssel (szerszámgép, teherautó, stb) érkezel, ki tudunk találni olyan melót, ami tényleg hasznos: pakolás, kaszálás, ásás, stb. Az ilyesmit mindig előre egyeztessük.
Mondanom sem kell, ez nem vonatkozik azokra, akik már bizonyítottak. Aki tényleg bírja, és tényleg segít, az más.

Esetleg lehet csatlakozni hozzátok?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Az van, hogy ez egy rettentő személyes dolog, ami nagyon szoros együttműködést igényel. Ádám évfolyamtársam volt, látásból tíz éves korunk óta ismerjük egymást, és 16 éves korunk óta vagyunk jóbarátok. Itt sok rizikó nincs, nagy meglepetések nincsenek. Ehhez hasonló bizalmat ismeretlenségből, pláne az internet homályán keresztül szinte lehetetlen kiépíteni. Akit szívesen látunk hosszabb távra, az úgyis tudja magáról.