Tél

Idén érdeklődés hiányában elmarad.


Komment (1)

Erdőtisztítás

Megvettük ugyebár még tavasszal a szomszédos erdőt, erre talán a rendszeres olvasók még emlékeznek. Anno azt beszéltük meg magunk között, hogy majd télen kipucoljuk, jövő ősszel pedig majd betelepítjük.

Természetesen ez csak részben alakult így, de az optimista terveinkkel már csak így szokott ez lenni. A bürokratikus akadályokkal nem untatnék hosszan senkit, röviden és tömören: az erdőt jogszabály szerint kötelező kivágni és újratelepíteni, viszont egyben engedélyköteles tevékenység is, az engedélynek pedig vannak akadályai. Ennek az az eredménye, hogy akkor is büntetnek, ha megcsinálom, és akkor is, ha nem. Kicsit balkáni hangulat.

Ami viszont az aktatologatásnál sokkal érdekesebb, az maga a tisztítás. Favágásra ugyan nincs engedélyünk, de hát szép és jó ilyen virtuális dolgokkal dobálózni, ha egyszer határidőre kész kell lennünk, valamit csinálni kell. Elkezdtük tehát a kökényt és a nádat kivenni a fák közül, aljnövényzet ugyanis akad bőven. Na, ezt csináljuk lassan egy hónapja (szinte) minden nap látástól mikulásig. A dolog lépései a következők voltak:

- Január 2: Nekiugrottunk két kisbaltával és kaszával, aggyáneki!
- Január 10: Biztos, hogy ez így menni fog?
- Január 15: Te, mérjük már meg, hogy mennyit csináltunk meg.
- Január 16: Atyaég. Akkor inkább csak vágjuk ki a kökényt, a nádat majd apránként felgyújtjuk.
- Január 25: Ránézésre egész jól haladunk.
- Január 28: Járjuk már be holnap, hogy mennyi van még hátra, már a nagyja meg kell legyen!
- Január 29: Atyaég.

Mivel a kökényvágáshoz sok agyi kapacitást nem kell felhasználnunk, volt időm kiszámolni a következő csodát:
Tíz perces, az átlagosnál talán aktívabb bokorirtás közben 75-ször csaptam le baltával. A tevékenység többi részétől (bár szívás) most tekintsünk el - a bokrok kirángatása, felvágása és eltüzelése részletkérdés. Tíz perc alatt 75 baltacsapás az óránként 450. Naponta csak hat órával számolva ez napi 2700. Mondjuk nem mindig vagyok ilyen aktív, számoljunk csak szerényen kétezerrel. Ketten vagyunk, az 4000, ha Ádám (egyébként jellemzően durvább) teljesítményét is csak ilyenre becsüljük. Eddig kb egy hónapja csináljuk, még egyszer ennyi időre minimum szükség lesz már csak a kökényirtáshoz is, az egyszerűség kedvéért ez legyen 60 nap. Az eredmény 240000 baltacsapás, úgy, hogy fához még nem is nyúlunk!

A nyárfák letermelése ehhez képest már csak a desszert lesz.


Komment (1)

Félelem és reszketés Alcatrazban

El vagyok kicsit maradva tyúkos történetekkel, úgyhogy most részletesen beszámolok a tanya legéletképtelenebb lakóiról. Nagyrészt sajnos vehetjük gyászjelentésnek.

Először is, Colombus és Mortor remek egészségnek örvendenek, a világon semmi baj nincs velük, ha csak az nem, hogy még mindig nem tojnak. Pedig ilyen enyhe időben azért igazán rákezdhettek volna. A faluban a hasonló korú tyúkok már vígan tojnak.

Tyúkanyó, aki eddig a megbízható tojónk volt, kicsit pórul járt. Első ránézésre némi verekedés áldozata lett, alig tudott lábra állni, máig fájlalja a szárnyait és a bal lábát. Amint észrevettem, elkülönítettem, jelenleg a kunyhó előterében lábadozik egy elkerített kis fakkban. Napról napra javul az állapota, bízom a teljes felépülésében.

Fafej elég szomorú véget ért, már elég rég. Kezdésként Tyúkanyó (még egészséges korában) elverte, mint a répát. Ezt még aránylag jól viselte, el se kellett különíteni, bicegve ugyan, de ment kapirgálni a többiekkel. Lassan, de biztosan gyógyulgatott, egészen addig, amíg egy vendégbarátságot megsértő kutya meg nem tépte. Mint legszívósabb tyúkom, még ezt is túlélte... egy darabig. Sajnos a sérülések összeadódva már túl súlyosnak bizonyultak, és ő is elpusztult.

Kendet egyszerűen rommá verték egyik éjszaka, és amikor reggel kisántikált enni, tovább verték még egy kicsit. Őt is kiemeltem elkülöníteni, de addigra sajnos már olyan rossz állapotban volt, hogy másnap reggelre kiszenvedett.

A legkülönösebb eset Don Gatto. Ő tegnap még jól volt, semmi probléma nem volt vele, ma reggel pedig ki se akart jönni az ólból. Amikor kézzel kivettem, és leraktam a földre, összeesett. A nap során párszor megpróbált lábra állni, totyogott erre-arra, de a végén már csak gubbasztott egy helyben. Őt nem különítettem el - minek? A kakast a tyúkok úgyse bántják, akárhogy legyengül. Gattót délutánra már a kukorica se érdekelte, bevonszolta magát a tyúkólba, és estére kiszenvedett.

Nagyjából ennyi. Tyúkállományom két egészséges, és egy gyengélkedő egyedre apadt. Főleg a kakas pusztulása miatt iyekszem sorra venni a lehetséges okokat:
- Táplálék? Felváltva kapnak egyik nap szemes kukoricát, másik nap konyhai hulladékot, főtt krumplit vagy száraz kenyeret. Nem keveset, sőt, valószínűleg túl sokat is.
- Helyhiány? Az ól két négyzetméter, a kifutó kb 200. Szerintem ez ekkora létszám mellett óriási.
- Víz? Oké, talajvízkútból kapnak inni, de ez sose volt másképp, az elhullás viszont csak az lemúlt kb egy hónapban durvult el.
- Tisztaság? Hetente kapnak friss szénát, kb húsz centi vastagon (hiszen végtelen sok van) az ól padlójára.
- Tetvek valószínűleg nincsenek. A tyúkok nem nagyon vakaróznak, homokfürdőjük is van, amibe még hamut is szórtam, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Több általános tényező nem jut eszembe. Vitaminhiány esetére javasolták az élesztőt és az almaecetet táplálékkiegészítésnek, ebből egyelőre az élesztőt próbáltam ki, és láthatóan nincs előrelépés.
Tudom, vegyek tápot, mert abban minden benne van. De pont ezt kéne elkerülni, mert (részben) azzal lehet felülmúlni minőségben a tescós csirkét, hogy nem ipari táppal tömöm.

Elég tanácstalan vagyok. Hiszen annyira gány, igénytelen, helyenként undorító körülmények között tartanak az emberek tyúkot - ehhez képest ami itt van, az elképesztő nagy luxus. Mégis hullanak, mint a legyek... de hogy mitől? Most már biztos, hogy nem csak verekedésről van szó, hiszen kizárt, hogy a kakast is agyonverjék. Betegség egyszerre jelentkezne, nem több hetes különbséggel. Az élelmezés nem változott. Hideg igazán nincs.

Építő jellegű ötleteket várok.


Komment (6)