Önkénteskedés

Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy miért nem toborzunk magunkhoz önkénteseket - mekkora jó lenne már, ezek a fickók örömmel jönnének segíteni, ők sok élménnyel gazdagodnak, mi ingyen munkaerőt kapunk, mindenki jól jár.

Nos, nem. Mi pl piszok rosszul járunk előbb-utóbb.

Van egy fickó, nevezzük Szókratésznek (mivel így aztán senki nem hívja a gyerekét). Már egyszer-kétszer találkoztunk vele, egyszer még kicsit segített is nádat hordani. Na ő hosszú kihagyás után ismét előkerült, és kérte, hogy hadd töltsön itt pár napot. Pénze most nem nagyon van, de szívesen dolgozna. A szállást, kaját mi adjuk, ő meg dolgozik, leegyszerűsítve ez volt a megállapodás. Annyiban maradtunk, hogy csütörtök reggel érkezik, és szombat este megy, de még pontosítunk.
Magunk között gyorsan és egyszerűen felosztottuk a feladatokat: nálam alhat, Ádáméknál ehet. Éva mindössze csütörtök hajnali egyig főzött, munkahelyre járás mellett igazán apróság. Az, hogy én is kicsit alaposabban takarítottam a szokásosnál, szót se érdemel.

Az viszont marhára nem volt frankó, hogy csütörtökön Szókratész nem hogy nem jött el, de még csak annyit se tett meg, hogy ezt közölje. Ádám este hívta fel, hogy mi a frászkarika van. Persze szabadkozni kezdett, hogy jaj, bocs, bocs, elfelejtett szólni, van egy kis munkája, most nem tudott jönni. Ugye nem baj?

De, baj. Ezért nem toborzunk önkénteseket. Kinek hiányzik ez rendszeresen? A többség egyszerűen megbízhatatlan, ilyesmit még az ismerőseink közül is csak gondos szelektálással lehet csinálni, vadidegenekkel iszonyú rázós lenne.
A megboldogult George Carlin szavaival élve: gondolj bele, milyen hülye az átlagember. És gondolj bele, hogy az emberek fele még annál is hülyébb.


Komment (1)

Christa Weinrich: Vegyeskultúrák a kiskertben

Édesanyámtól kaptam még karácsonykor ezt a remek könyvet.



Volt már szerencsém jó néhány növénytársítással kapcsolatos könyvhöz és cikkhez, de eddig nálam mind ott vérzett el, hogy túlságosan általános igazságokat fogalmaztak meg: a hagyma mellé ne ültess krumplit, a bab nem szereti a paradicsomot, stb.
Ezekkel az infomorzsákkal nincs is semmi baj, a gond ott kezdődik, hogy én (és szerintem sokan mások) nem vagyok akkora kertész, hogy az ilyesmit elég jól át tudjam ültetni a gyakorlatba. Szép, hogy a répa csomó mindenhez jó társítva, de kinek van szüksége ennyi répára? Mi van akkor, ha a talaj nem alkalmas répatermesztésre? Szép, hogy a borsó és a paradicsom nem szeretik egymást, de mi van akkor, ha már a borsót leszedtem, és csak utána ültetem a helyére a paradicsom-palántákat?

Az ilyen, és ehhez hasonló kérdéseimre eddig hiába kerestem a választ, illetve ami még fontosabb, konkrét példákat is keveset olvastam. Christa Weinrich könyvében viszont pont megvan az, amit másoknál hiányoltam. Szépen leírja, hogy mit miért kell bizonyos növények mellé ültetni, és miért kell elkerülni más társításokat.
Ami ennél is jobb, a könyv tele van példákkal, pont olyan hülyéknek kitalálva, mint én: nesze, paraszt, márciusban ültesd ezt ilyen és ilyen sortávolsággal, aztán májusban ezt és ezt, majd ha augusztusban leszüretelted, még szeptemberben ültess utána ilyet és ilyet.
Ja, hogy paradicsomot akarsz, és nem nagyon eszel káposztát? Akkor itt egy másik példa fejes salátával és póréhagymával.

Hozzám hasonló kezdőknek csak ajánlani tudom, de gyanítom, hogy rutinos kertészek is tanulhatnak belőle ezt-azt. Én idén biztos, hogy ez alapján alakítom ki a kertem.


Komment (2)

Új olvasóknak

Számítok rá, hogy rövid időn belül néhány új olvasóval leszünk gazdagabbak. Ez alkalomból szeretnék összeállítani egy kis válogatást a régi blogpostokból. Igyekeztem nem túl sokat összeszedni, de azért lefedni azokat a témákat, amikről általában kérdezni szoktak az emberek. A linkek időrendi-, és nem fontossági sorrendbe kerültek.

Első találkozásunk a területtel
Leköltözés
Kezdeti eredmények, nehézségek
Nádkunyhó - Erről kérdeznek a legtöbben.
Tyúkok
Kora őszi állapotok
Kútásás - Szintén örök favorit
Fatároló

Újonnan érkezőknek ennyi első nekifutásra elég lesz, talán még sok is. Aki mégis többet akar, annak ott az archívum teljes tartalma, illetve komment formájában lehet kérdezni. Előtte azért javaslom a gyakran ismételt kérdések átfutását, lehet, hogy ott kapásból választ kapsz.

Jó olvasgatást!


Komment (2)

Híd

Magyaráznom kell a bizonyítványom. Az úgy volt, hogy a kökény kicsit több lett, mint gondoltuk. Különben is az erdészet hibája, hogy nem adnak engedélyt a favágásra. De nézze meg a tanár úr a többieket, az ő erdőjük még csúnyább, még régebb óta! Tanár úr, én készültem!

A lényeg, hogy a kökény nem lett kész. Annyira nem, hogy húztunk egy vonalat az erdő felénél-kétharmadánál, jelezve, hogy idén télen annyit csinálunk meg, és nem többet. Becsületünkre legyen mondva, ez már sikerült. Örömmel jelentem tehát, hogy a kökénnyel a következő télre hivatalosan is végeztünk, az ilyesmit pedig meg kell ünnepelni egy kis jutalommunkával.

Hogy miért írtam ilyen hosszú bevezetőt? Mert nem nagyon készültem fotókkal munka közben, így csak a végeredményt tudom megmutatni:



Menő? Végre nem kell a patakon átugrálni, valahányszor a faluban van dolgunk, vagy csak át akarunk menni az erdőbe. Mi több, ugyanezt a vendégeknek se kell végigcsinálni.

Építkezős blogpost, tehát muszáj rinyálni is kicsit: sokkal nehezebb volt megépíteni, mint látszik. Úgy kezdődik, hogy kiválasztottunk négy piszok nagy nyárfát, majd rájöttünk, hogy meg se tudjuk őket mozdítani. Ez van, kevés sült szalonnát eszek mostanában, egy 300 kilós fa felét még elhúzni is bajosan tudom, nemhogy megemelni. Végül a kordéra valahogy felpakoltuk őket, és odavonszoltuk.

Hasonló volt a helyzet a deszkákkal. Hát mi az nekünk, veszünk tölgy deszkát és rászögeljük, nem? Mi baj lehet?
Például az, hogy a deszkákat kb 200 méterre tudtuk lerakni a híd végső helyétől, onnan kézzel kellett behordani. Hopp, egy nap. Összeforgatni kevés, össze kell őket faragni baltával. Átütni szöggel keményfát szinte lehetetlen, elő kell fúrni. Szerencsére össze tudtunk úgy dolgozni, hogy ezek a munkafolyamatok majdnem teljesen párhuzamosan haladjanak, de azért így is elszórakoztunk vele egy ideig. A korláttal szintén.

Írd és mondd, az egész híddal vagy négy napot elpiszmogtunk, bár a végeredmény szerintem egész pofás lett. Közben új szavunk is van az ilyen jellegű épületekre: micimackós. Ezennel a kifejezést ünnepélyesen felveszem a következő klasszikusok közé: autentikus, népies, rusztikus, korhű. További melléknév-javaslatokat mindig szívesen veszek.


Komment (4)