28

2016-04-30 11:37:16 - Ishar
Kategória: Beszámoló

No tehát, kedves közönség, eltelt egy újabb év, betöltöttem a 28-at. Rutinos olvasók tudják, hogy ha máskor nem is, ilyenkor megerőltetem magam, és igyekszem összehozni valami hosszabb, összefoglaló irományt, hogy mi történt az utóbbi időben.

Röviden és tömören: beültettük az erdőt, és lett rengeteg állatunk. Ebből az utóbbi végül is nem nem valami óriási meglepetés, én legalábbis már egészen megszoktam, hogy irtózatosan túlvállaljuk magunkat. Jelenleg közel harminc kecskével, több, mint egy tucat disznóval, egy szamárral, hat birkával, három nyúllal és kb ötven tyúkkal bajlódunk nap mint nap. Ehhez hamarosan érkezik két ló is, de az külön történet - nem az én üzletem, hát nem is írnék nagyon részletesen róla.

Hanem az erdő! Hihetetlen, de megcsináltuk. A tél során magunkat nem kímélve kipucoltuk mint a 2,6 hektárt, leirtottuk az összes nádat és kökényt, majd (dobpergés...) beültettük több ezer fával. Ezek között van kicsi (alig húsz centis), és egész nagy (akár két méter fölötti), a felhozatal igen változatos. Került az erdőbe magyar- és magas kőris, mézgás éger, vörös tölgy, fehér fűz, és bent hagytunk némi nyárfát meg juhart is egyelőre.
Most épp ott tartunk, hogy veszettül nő a fák között a zöld, és napról napra küzdünk, hogy mindent elborítson a gaz. Egyelőre nyersére állunk, de ha jön egy kicsit csapadékosabb idő, még bőven benne van a pakliban, hogy pórul járjunk. Ha szorul a hurok, előkapjuk a benzines fűkaszát, de az állatok miatt ha csak lehet, kézzel kaszálunk - egyszerűen jobb nekik, kevésbé roncsoljuk a reggelijüket. Bődületes feladat ennyit kaszálni, városiaknak mondom, hogy a 2,6 hektár az 26 EZER négyzetméter. Ez csak kicsivel kevesebb, mint Budapesten odahaza az utcánkban levő összes telek, az út mindkét oldalán.
Sok, na.

Csináltam egy fotót is a szomszédos dombról, ahonnan szoktam, úgyhogy ismét egymás mellé lehet rakni a korábban készültekkel.



Klasszikus kép, a visszatérő olvasók már többször látták: így nézett ki a terület, amikor kiköltöztünk a kis sátrainkkal.



Ennyire szelidítettük meg a környezetünket az első szezon végére.



És így nézünk ki most. Sajnos már nem fér rá minden a képre, a fóliasátortól balra még tessék elképzelni egy negyed hektáros karámot, nádtetős hodállyal. Ott laknak a birkák, és a nem fejős kecskék. A disznók meg a jobb oldali erdősáv takarásában kaptak helyet.
Úgy általában, az állattartásunkból nem sok látszik, de legalább az előtérben legel pár kecske. Ezzel két dolgot tudok bizonítani: az egyik, hogy nem internetről leszedett képekkel hitegetem itt a népet az állattartásról, másrészt hogy pofátlanul átlegeltetünk használaton kívüli területekre.

Komment (2)