Ishi Bácsi Receptjei 4. rész - Baracklekvár
2015-07-26 11:14:53 - Ishar
Kategória: Étel
Befőztem a baracot. Korábban is asszisztáltam már hasonlóhoz, de most fordult elő először, hogy elejétől a végéig mindent teljesen egyedül csináltam. Meg is lett az eredménye, de ne szaladjunk ennyire előre.
Először is, a recept nagymamától származik, aki idén (egészségi állapota miatt) nem tudott lekvárt főzni, ezért megkért, hogy ha főzök, vállaljak be kicsit nagyobb mennyiséget, és használjam az ő receptjét. Magamtól nem száz százalékig így csináltam volna, de mivel most így történt, az alkalmazott receptet leírom. Úgy, hogy a hozzám hasonló egyszerű gyerekek is megértsék.
Hozzávalók az én esetemben:
10 kg barack
5 kg kristálycukor
5 mokkáskanál nátrium-benzoát
sok (estemben kis méretű) befőttesüveg
befőttesgumik
celofán
Felhasznált eszközök:
2 nagyméretű fazék
húsdaráló
minél hosszabb fakanál
merőkanál
kávéskanál
minél nagyobb vájling
rossz pokróc
Először is, az összes felhasznált eszközt el kell mosni. Nem csak úgy férfimódra, ahogy én mosogatni szoktam, hanem tényleg: forró víz, tetszőleges tisztítószer, sok rászánt idő, egyszóval alapos sterilizáció. Ez egyébként könnyebb annak, akinél csapból folyik a víz, nem vödörrel kell hordani.
Aztán az összes gyümölcsöt rendesen meg kell mosni, majd kimagozni. Ez a munkafolyamat a legalkalmasabb a barack megdézsmálására Én alapvetően lusta disznó vagyok, úgyhogy a vízzel felöntött gyümölcsöt kapásból a fazékba magoztam - ennek nem igazán látom hátulütőjét, de veterán lekvárfőzők biztos el tudják mondani, hogy ilyet miért nem szabad. Magozás közben persze a ránézésre pocsék részeket félre kell dobni. Nem a padlóra!
Menet közben jöttem rá, hogy a tíz kiló barack távolról sem fog beleférni egy fazékba, akármilyen nagy is legyen, úgyhogy bevontam még egyet. Miután az egész elkészült, következett a darálás. Egy szépen összerakott húsdarálóval indítottam, de hamar levettem az elejéről a rózsát (valamiért így hívják azt a lyukacsos biszbaszt ami az elején van, bár tésztaszűrőre jobban hasonlít), mert még mindig azt tekergetném, ha rajta hagytam volna. Nagyim szerint ez egyébként szentségtörés, és a baracklekvár így biztosan szörnyű lesz. (Nem lett az)
Darálás közben, amikor ránézésre 2 kg gyümölcs már megvan, rá kell önteni 1 kg cukrot, majd ezt addig ismételgetni, amíg az összes kész nincs. A réteges elrendezés miatt jobban összeérik a türelmes emberek baracklekvárja. A hozzám hasonlók könyékig túrnak benne a fakanállal, és összekeverik a francba az egészet úgyis.
Keverés vagy összeérés, a lényeg, hogy pár órát mindenképp állnia kell. A neheze egyébként megvan, mehet a tűzre, folyamatos kevergetéssel. Vizet hozzáadni szigorúan tilos, épp a gyümölcsben természetesen meglevő víz elforralása a fő feladat.
Ezzel így elvan az ember egy darabig. Én konkrétan három órát álltam fölötte. Egy kedves barátom fogalmazta meg ezt az életérzést a legjobban: ha nem szeretném csinálni, unnám.
Mikor kellőképpen besűrűsödött, hozzá lehet adni két kilónként egy csapott mokkáskanál nátrium-benzoátot. Nem kevesebbet, mert ez tartósít, és nem sokkal többet, mert elrontja az egész lekvár ízét. A benzoáttal még rottyan kettőt-hármat, és le lehet venni a lángot.
Következik az üvegekbe töltés. A tele üvegeket először fóliával (ráadásul igényesen körbevagdosott fóliával), befőttesgumival, majd az üveg - nem szétdobált, nem elhagyott, szintén elmosott - tetejével kell lezárni.
Amikor kifogytál az üvegekből, és már nagyon vakargatod a fejed, a maradék lekvárt ér nagykanállal bezabálni. Csak vigyázz, mert meleg.
A még meleg üvegeket minél gyorsabban a dunsztba kell rakni, ami nagyon professzionális elnevezés egy öreg pokrócra. A felvágós kollegák persze kosárban ágyaznak meg a lekvárnak meg ilyesmi, szerintem egy félreeső sarok erre tökéletesen megfelel. A dunsztban a felállított, nem szétborult, és letisztított, azaz kívülről nem lekváros (!) üvegek két napig állnak. Ha ez letelt, ki lehet venni, és kész is.
Nem árt, ha az ember szeret mosogatni utána. Az íróasztal fiókjainak belsején kívül nagyjából minden lekváros lett a végére. Viszont ettől eltekintve a dolog igazából pofonegyszerű, és lett belőle 22 üveg teljesen jó lekvár, amit még a nagymamám se vágott a fejemhez. Sőt, egész hihetően tudta azt hazudgálni, hogy ízlik neki.
Komment (8)
