Ishi Bácsi Receptjei, 1. rész - Zsír zsírral

Új rovatunk keretein belül rögtön indulásként egy komoly, fél évtizedes hagyománnyal bíró étel elkészítésébe terveztem beavatni a nagyérdeműt. Előre is kérnék mindenkit, hogy a receptet kezeljük ehhez méltó tisztelettel.

Első lépésként fogjunk egy valamilyen edényt. Legcélszerűbb persze egy serpenyő lenne, de mivel az jó eséllyel a múlt heti rántottázás óta mosogatásra vár (a helyzet súlyos, mivel a múlt hét már nagyon rég volt), igazából bármi más megteszi, ami kicsit is hőálló, csak a kreativitásunk szabhat határt: lábos, bogrács, kis-, vagy közepes fazék, tárcsa, bádogvödör, törött kerámia alja, stb. Ha nem lyukas, megteszi.
Második lépésben gyűjtsük össze a hozzávalókat. Szigorúan tilos bevásárolni: szorítkozzunk a konyhában fellelhető maradékokra. Hagyma mindenképpen jól állna az ételnek, ezért ha akad, ne habozzunk. Bármilyen hagyma megteszi, bár a lila a legkirályabb bele. Hagymán kívül apríts fel és szórj bele minden maradék húsipari terméket, ami a kezed alá kerül: szalonnát, kolbászt, virslit, szalámit, csirkehúst, sonkát, bármit. Ha olyan a helyzet (pl kevés benne a szalonna), rakhatsz alá zsírt is.
Ha ezt mind összeszedted, szórd bele őket egyszerre az edénybe, és gyújts alá. Pár perc múlva kész ez a gasztronómiai remekmű.



Jó, mire számítottatok? Egyrészt rólam van szó, másrészt egy olyan ételről, aminek zsír zsírral a neve. Kenyér azért legyen hozzá, anélkül nem vicces megenni.


Komment (1)

Az első haszonállatok

Egyszer csak úgy gondoltam, kész, eljött az idő: a kis életem elég stabil lábakon áll ahhoz, hogy felvállaljak némi minimál állattartást. Már sokat gondolkoztam a tyúktartáson, hogy is kéne, mint is kéne, utána is olvastam sokat, de gyakorlati tapasztalataim a nullához közelítenek. Láttam már ilyen állatot, az alapvető információkkal jó ideje tisztában vagyok (pl hogy meddig él, hány nap alatt kel ki a tojás meg ilyenek), de ezt édeskevésnek érzem egy komoly állományhoz. Így készült el az alábbi minimál ól:



Ötödosztályú deszka, saját erdőből némi nyárfa, bontott cserép, a padló egy használt OSB lap, helyenként megerősítve. Persze nem lesz mindig ilyen szellős, a napokban becsinálom a réseket, de hirtelen elhatározáshoz hirtelen megoldások tartoznak. A tyúkólban van egy ülőrúd, két tojódoboz, és némi széna alom. Az egész csupán 180x150 centi, de ennyi helyen akár 20 madár is elfér - szerintem az ilyesmi csak akkor emberséges, ha csak aludni járnak be, és mindig van lehetőségük kapirgálni. Itt márpedig, ha valami, hát hely aztán van.



És íme az állomány. Magyar sárga tyúkok, őshonos, kettőshasznú (tojás és hús) baromfi, a szakirodalom szerint életképes, szívós jószágok - már amennyire ezek a jelzők igazak lehetnek tyúkokra. Négy jérce, és egy kakas. Egyelőre csak ennyi, nem akartam túl nagyot vállalni első körben, de ha nem lesz gond, hamarosan tervezem bővíteni, még a rossz idő előtt. Sajnos eddig elég bénának bizonyulnak szegények: nem igazán tudják feldolgozni a totális szabadság érzését, keveset kapirgálnak, idejük nagy részét a tyúkól alatt töltik, és ez a reggel ki-este be dolog se egészen automatikus. Jobb esetben elég zavarnom őket, rosszabb esetben egyesével kell összefogdosnom a madaraimat, ami elég komikus látvány. Valószínűleg valamiféle ketreces, vagy fél-ketreces tartásból származnak, ezért újdonság még nekik ez a sok furcsa dolog, mint pl fű és kék ég.
A panaszáradat ellenére örülök nekik, ők is, én is szépen tanulunk. Már egy hete itt vannak, és a kezdeti nehézségek egy részét lassan legyőzzük. A paradicsomból pl már kétszer kizavartam őket, azóta arrafelé nem járnak, de az is előfordult már, hogy este maguktól bementek a tyúkólba, nekem csak az ajtót kellett rájuk zárni.

Tojás még nincs, természetesen azonnal megírom, ha lesz.


Komment (2)

Kunyhó

Bár a hónapok óta épülő-szépülő földkunyhó még mindig nincs "kész", abban az értelemben, ahogy egy családi ház sincs "kész" soha, azért én már beköltöztem egy ideje, és most eljutottam odáig, hogy ennek lépéseit be is mutassam. Ismét fotós beszámoló következik, úgyis ezeket szereti mindenki a legjobban. A képsor lehetne jobb is, de az elmúlt hónapokban kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy fotódokumentációval bíbelődjek.



Ezt a képet hónapokkal ezelőtt a kitartó olvasók már láthatták: ez volt az első lépés, az alap kiásása. Kb 20 köbméter, ketten két és fél nap alatt ástuk ki.



A tetőt tartó akácoszlopok töve a kerítéshez hasonlóan meg lett pörkölve, viszont ezek csak potom 30 centi mélyen vannak a talajban - kevésnek hangzik, de került rájuk 15 cm zúzott kő, és az egész tető is merevíti. Nem lesz ezzel gond, áll, mint Katiban a gyerek. Félkész vesszőfonat is látható a képen.



Szarufák, fonat, nyílászárók a helyükön. A szarufák felrakása vicces történet: először is, kigyulladt az aggregátorunk, úgyhogy mindent kézzel fűrészeltünk a tetőhöz (apróság). Másodszor, és ez érdekesebb: a szarufák lent fektetett akácrönkökön állnak, ami természeténél fogva nem egyenes, hiszen nem fűrészáru, csak rönkfa. Igen ám, de a szarufákat be akartuk deszkázni, tehát nekünk legalább fél centis pontossággal párhuzamos szarufákra volt szükségünk. Két napig csak álltunk fölötte, és azon gondolkodtunk, hogy kell görbe fákhoz egyenest csinálni. A megoldás: beraksz egyet nagyjából jól, ahhoz körben lősz egy vízszintet, ezt megemeled annyival, amennyit a szarufa felfekszik a gerendára (nálunk kb 5-7 centi), így elhelyezed az új szarufát, berajzolod, leveszed, levágod, visszarakod. Szerencsés esetben csak néhányat rontasz el - mi a két kunyhónál csak két selejtet csináltunk!
Így visszaolvasva azt hiszem, az előbbi magyarázat a (csekély) olvasótáborom nagy részének túl kaotikusra sikerült, de nem baj: legalább mindenki átérzi, milyen szép kihívás volt megcsinálni.



Bejárati ajtó, kisablak. Itt szépen látszik, hogy milyen keret rejtőzik a falban... szemfüles olvasók még áramra utaló jeleket is felfedezhetnek.



Tető bedeszkázva, a fal épp tapasztás alatt. Ebben az időben volt az a nagyon durván vaddisznó meleg, ekkor már nagyrészt a kunyhóban aludtam a képen látható körülmények között, a sátor elviselhetetlenül meleg volt. Zúzott kövön aludni rossz.



Ellenben ilyen környezetet látni már jó. Egészen kint-bent érzése volt már a dolgoknak ezen a ponton.



Félkész nádtető, itt még elég ronda, de már nagyrészt működik. Gyakorlati teszt persze elmaradt, hiszen hónapok óta nem esett egy csepp eső - akkortájt sem.



Szinte kész nádtető. Ezen a szinten már csak esztétikai javítások vannak hátra. A sorok, ahogy felvarrtuk a nádat, a mai napig eléggé látszanak még nálam, ezt úgy szokás megoldani, hogy alulról nádat töfködünk a résekbe. Meg fogom csinálni én is, csak még nem volt rá érkezésem.



És így néz ki berendezve. Oké, nem egy palota, de nincs rajta hitel, nem fizetek lakbért, és az egész kijött egy húsz éves Opel árából. Rezsi csak a főzéshez használt PB palack (három havonta 5000 forint), a fűtéshez télen használt fa (kevés és ingyen, a saját erdőmből), illetve a mobilnet, szóval ha úgy döntök, hogy holnaptól nem csinálok semmit, csak a kajámat kell megoldani, semmi más kötelezettségem nincs. Hányan tapsikolnának örömükben, ha ezt elmondhatnák magukról? A magam ura vagyok, a szó legszorosabb értelmében.

A kunyhó nem nagy, de okosan használva szerintem simán lehet elég, egy embernek mindenképpen. Én mindenesetre nagyon jól érzem benne magam, már teljesen az otthonomnak érzem.


Komment (6)

Saját erdő

Rájöttem, hogy még nem is írtam erről: erdőtulajdonosokká váltunk. A történet még tavasszal kezdődött, nem sokkal az után, hogy ideköltözünk. Hamar megtaláltak minket az év ajánlatával, az olyan ritka üzletek egyikével, amin tényleg mindegyik fél csak nyerhet, mert kellőképp béna az alaphelyzet: adott egy velünk szomszédos erdő, amit anno kitermeltek, de nem telepítették újra - aki nem tudná, ez kötelező. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az erdő nyárfa, ami a kivágott tuskókról kisarjadt, és mára szép nagyra nőtt. A tulajnak a sarjak kipusztítására, és a normális telepítésre se pénze, se lehetősége nincs, így mostanra már büntetéseket kapott.

Őszintén szólva nem tudom sajnálni: kitermelte a fát, akkor volt kb 20 millió haszna, az, hogy akkor ebből házat épített, és nem fordított rá a 20-ból 1-et az újratelepítésre, az ő hülyesége, nem másé. Persze mindez mindegy, sőt, nekünk pont kapóra jött a szorult helyzet. Gyorsan meg is alkudtunk az ilyenformán eladósodott erdőre, a tulajnak kifizettünk a büntetését, és kapott ezen felül némi fájdalomdíjat, mi pedig a két hektár szántónk mellé rendelkezünk két és fél hektár erdővel bővítettük.

Mivel jár ez? Pontokba szedve:
-Annyi tüzifánk lett hirtelen, hogy azt se tudjuk mennyi - évekre elég, az biztos. Simán száz köbméter fölötti.
-Ugyan nyárfa, de melléképületeknek tökéletes építési fa lesz - szintén kurvasok.
-Nem fogunk unatkozni a télen - ki kell vágni az egészet a vérbe.
-Két évünk van betelepíteni: 12000 facsemetét jelent mindez, plusz kerítés, plusz nyilván az előbb említett fakitermelés.
-Mézgás égert és fűzfát fogunk ültetni: a fűzfát vesszőért (és mert szép), az égert pedig asztalos faanyagként.

Szép terv, ugye? A fűzfából még egész hamar lehet némi hasznunk, a mézgás éger vágásfordulója viszont 50 év. Persze már előtte is van gyérítés, amiből leesik némi haszon, de az igazi haszonvétel 75 éves korunkban esedékes.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis miért vágtunk bele. Nos, egyrészt remek nyugdíj és örökség, amivel csak most van munka, amíg még kemények vagyunk, mint a vídia (ha a csemeték megerősödnek, ritkán kell hozzányúlni). Most persze dolgozunk vele téltől, nem is keveset, de tisztán a befektetett pénzt tekintve simán hússzoros haszonra lehet számolni, ha nem többre - a vételár annyira alacsony volt, hogy nem lehetett kihagyni.
A másik indok: ha megszorulunk bármikor, és beüt a crach, az erdő a beültetés pillanatában három milliót simán megér, tehát már akkor háromszoros értéknövekedésről van szó. És ez a fák növekedésével egyenes arányban nő...

Egy szó mint száz, jó dolgunkban nem tudunk mit kitalálni, a nyakunkba kellett venni még egy óriási szívást a meglevők mellé.


Komment (4)