Némakacsa

A legutóbb beszerzett, kevésbé ismert állataimról szeretnék most írni egy kicsit.

Először is, amiket eddig összekapartam a némakacsákról. Csomó előnyös tulajdonságuk van, ami miatt őket választottam, és nem hagyományos kacsákat:
- nem hápognak (no shit)
- sokkal nagyobbra nőnek, akár nyolc kilósra is
- tisztábbak
- jobban repülnek, tehát képesek megvédeni magukat
- nem garantáltan szalmonellás az összes tojás
- baromi aranyosak
- állítólag finomak, bár én még soha nem ettem

A sok különbség abból adódik, hogy a némakacsa (vagy pézsmakacsa, pézsmaréce) teljesen más állatból alakult ki, mint az összes többi háziasított kacsafaj. A krumplihoz és a kukoricához hasonlóan ezt a rendkívül finom dolgot is Dél-Amerikából importáltuk, távol áll az őshonostól. A trópusi gyökerek ellenére jól bírja a hideget, jó vastag tollazata van.
A keltetési idő valami 30 nap körül van, és állítólag különösen jól tudják ezt csinálni. 80% fölötti kelési aránnyal, és minimális csibehalandósággal hitegetnek. Úgy legyen. Akinek nincs kotlós tyúkja, az a tyúktojást is alárakhatja (természetesen 9 napos késéssel, hogy egyszerre keljen ki), nem elég, hogy kikelti, de fel is neveli a kiscsirkéket is. Egyetlen dolog, amire vigyázni kell, hogy a kacsa persze vízbe megy, ha tud, a csirkék pedig követik, és megfulladhatnak.

Persze nálam még kevés idő telt el, hogy ebből sokat megtapasztaljak. Első körben a gácsérom fogta magát, és világgá ment: reggel még megvolt, este már nem. Ragadozó támadásának semmi nyoma, márpedig egy jó négy kilós madarat nincs nagyon hazai vadállat, ami küzdelem nélkül leteper. Két hektáron belül egy fia tollkupacot nem találtam. Mint ha a föld nyelte volna el. Csak arra tudok gondolni, hogy elrepült, bár elég érdekes, hogy itt hagyta a nőstényeket. Azok amúgy köszönik, jól vannak, bár Éva kutyája kicsit megkergette őket egyik reggel, de semmi bajuk.

Egy szó mint száz, tavaszig szereznem kell egy némakacsa gácsért.


Komment (1)

Állatkák mostanában

Lőttem néhány fotót a különféle állataimról, mert már elég rég mutogattam őket. Mint máskor, most is csak a saját dolgaimat fotóztam, Ádám és Éva állatai ugyan szintén a tanyán vannak, de azokról most se lesz szó.



Ez a kép még akkor készült, amikor még reménykedtem. A kotlós már az utolsó napokban volt, itt még optimista voltam. Nem jött össze, remélem, jövőre másként lesz.



A tanya legújabb lakói, a némakacsák. Fiatalok még, jövőre kezdenek tojni és elvileg szaporodni. Úgy legyen! Ja, és tényleg kussolnak, nem csak marketing. Egész halkan csiripelnek, kb mint a verebek, semmi idegesítő hápogás. Repülni elvileg tudnak, de eléggé visszavágott szárnyakkal kerültek hozzám. Egyelőre ez nem is baj, szokják csak meg, hogy a helyükről nagyon ne menjenek ki. Együtt laknak a tyúkokkal, beköltözésük alkalmából a baromfiudvar kapott egy kiszuperált vájlingot, kacsaúsztatónak.



Az emlegetett szamarak, azaz tyúkok. Az idei születésű állomány szépen fejlődött, gyakorlatilag majdnem teljesen felzárkóztak az egy éves tyúkokhoz. A nagy kakas még mindig szilárdan tartja a vezető pozíciót, de szerintem tavaszra némelyik fiatal simán túlnőheti. Igazán elkezdhetnének tojni a fiatalok, nem helyénvaló, hogy még mindig csak az öreg tyúkoktól lehet tojásra számítani.



Tájfel köszöni jól van.



A monori vásárból származó két legújabb nyulat - a veszteségek hatására - így helyeztem el. Nem örülök, hogy ketrecezni kényszerültem, de ha ez kell a nyulazás beindításához, hát ez kell. A kifutó továbbra is megmarad majd a növendék nyulaknak, de az anyák és a bak ehhez hasonló fakkokba lesz költöztetve.
Egyébként a szerszámos szekrényem egyik polcát ürítettem ki nekik.

Hát így állunk, az állatok és én. Idén már ennyien leszünk, jövőre talán valami nagyobb testűekkel is lehet bővíteni. Néhány birka jó lenne viccből, ezen kívül szóba jöhet szamár, de esetleg tehén is. Ez utóbbi egyszer biztos lesz, csak a mikor a kérdés.


Komment (3)

Kotlás vége

Letelt a 21 nap, még rá is hagytam plusz két napot, és nem történt semmi. Minden nap egész végig ott volt a kotlós a tojásokon, és mégis ez történt. Valószínűleg nem voltak megtermékenyítve. Szomorú, jobb lett volna, ha látványosabb eredményt tudok felmutatni, de azért így is érdekes kísérlet volt.

Tapasztalataim:
- A dolog akár működhetne is. A kotlós jó.
- Sőt, a vége felé cseréltek a madarak, és másik tyúk ült a tojásokra.
- Kosz van. Ha egy tyúk 21 napig csak enni jár ki, egyébként egy helyben ül, az össze lesz piszkítva.

Ez utóbbira keresnék valami értelmes megoldást. Bealmoztam amennyire csak lehetett az elején, de a kotlás ideje alatt már nem tudok ott takarítani, hiszen ott a kotlós. Tiszta tyúkszar az összes tojás, meg az egész fészek. Elképzelhető, hogy ez normális, de nekem akkor se tetszik.
Most persze kitakarítottam már, de ha megszületnek a csibék, nem biztos, hogy jót tesz nekik, ha nyakig szarban kelnek ki.


Komment (3)