Ishi bácsi receptjei, 3. rész - Juharpörkölt
2015-05-16 21:45:00 - Ishar
Kategória: Étel
Sajnálatos módon Juhar elkapott valami nyavalyát, az állatorvos szerint le kell vágni az ilyet. De azt is mondta, hogy fogyasztható a húsa, csak a belsőségeket adjuk a kutyáknak. Hat-hét éves kifejlett birka, volt vagy negyven-ötven kiló.
Nosza, főztünk birkapörkölt - csak hogy Napirajzos ragozással éljek. Nagyon nem mennék bele, pörköltet nyilván minden értelmes felnőtt magyar ember tud készíteni, inkább a birkás különlegességekre hívnám fel a figyelmet. Gyors közvéleménykutatásom alapján ugyanis abszolút nem jellemző a birkahús fogyasztása.
Megoszlanak a vélemények a faggyúról. Egyesek szerint érdemes meghagyni belőle jó sokat, mert attól lesz finom. Persze ízlések és pofonok, de a magam részéről cáfolnám. Néhány (három) helyen már ettem birkát korábban, úgyhogy van egy kis összehasonlítási alapom. Ahol meghagyták a faggyút, ott egy rágós, és szerintem büdös valami lett az eredmény.
Én most gyakorlatilag az összeset kivágtam (tyúkoknak bejött ez a döntés), főztem vagy két-három órán át, és rohadt jó lett. Főzés közben azért volt némi markáns birkaszaga, de a kész pörköltön ezt már nem lehetett érezni. Szépen megpuhult, ízre kicsit a májra hasonlított, de mindenesetre nagyon más volt, mint a megszokott csirke-marha-disznó szentháromság, amit általában eszünk.
Rengeteg hús van egy birkán, az biztos. A kondérba csak az egyik hátsó comb került, de ez is kitartott öt napig. Jelezném, hogy hűtőm továbbra sincs: simán csak felforraltam minden nap kétszer, és elállt ennyi ideig gond nélkül, simán a tűzhelyre állítva.
Úri huncutság a hűtő.
27
2015-05-06 19:47:09 - Ishar
Kategória: Beszámoló
A születésnapi post idén kicsit késve érkezik (április 30 lett volna, csak házon kívül voltam), cserébe ismét válogatott képekkel készültem.
Eltelt tehát még egy év, aminek ráadásul az utolsó hónapjaiban finoman szólva nem tudósítottam rendszeresen a fejleményekről. Ennek oka főleg az volt, hogy bár rengeteg mindent csináltunk, ezek elsősorban hosszan tartó és unalmas feladatok voltak. Részeiben nem túl érdekes, de most, hogy túl vagyunk rajta, talán megér egy beszámolót.
Hogy mi ez? Egyharmad hektár telepített erdő. A képen persze nem igazán látszik, de amíg a terület tiszta, ez tele van facsemetével. Pontosan akkora susnyás (főleg nád és kökény) volt a helyén, mint ami a terület határánál látszik. Ezt kipucolni és beültetni önmagában közel egy hónap volt. És még mindig kb két és fél hektár van hátra. Na mindegy, egyelőre úgy tűnik, ezt még talán rendben tudjuk tartani.
Ilyen pofás két éves éger csemetéket ültettünk bele. A legkisebb fa is másfél méter, de van, amelyik kettő. Kicsit drágább az apró csemeténél, de nem sokkal - cserébe valamivel kevesebb kell belőle, könnyebb kaszálni körülötte, és egyáltalán, kevesebb ideig kell ápolni. Néhány év múlva ezt a területet magára lehet majd hagyni, a nád akkor már nem tudja majd elnyomni a fákat.
Az új generációs csirkék egy része. Harmincan indultak, most huszonöten vannak. Az elhullás egy kivételével a fekete kopasznyakúak közül került ki. Nem tartom sokra a kopasznyakúakat. Úgy tűnik, arra jók, hogy ne a normális tyúkok dögöljenek meg. A többiek szépen fejlődnek, már be tudnak menni az ólba esténként, egy-másfél hétig ezeket is kergettük ám rendesen. Gyorsak ám.
Ezek a rohadékok meg nem tojnak.
Ők pedig alapvetően új jövevények: Juhar, Akác, Nyír és Nyár. Négy anyabirka, kettő elvileg vemhes. Ezeket webfejlesztésért cserébe kaptam, a másik kettő kedves ajándék volt. Hogy milyen fajták, azt még az előző tulajdonosaik se tudják pontosan. Ilyenek. Azért néznek ki ilyen hülyén, mert a képen ők már túl vannak a nyíráson.
Már úgy-ahogy tudok nyírni, nagyon nem vágok bele a bőrbe, viszont piszok lassan megy. Gyakorolni kell, előbb-utóbb majd jobban fog menni ez is, mint minden más.
Látszik, hogy új ólat építettünk, most ebben laknak a birkák, Ádám kecskéivel együtt. Leszögezném, az előtérben látható kiskecskéhez semmi közöm. Nekem nincsenek kecskéim, mert ritka idióta állatnak tartom - én csak segítek bajlódni velük.
Ő pedig Kökény, a racka kos. Mérhetetlenül menőbben néz ki és viselkedik az anyáknál. Azóta megnyírtuk, így már elég debil formája lett neki is, ezzel együtt kezdek igazat adni annak, aki azt mondta, nem mindegy a szemnek, hogy milyen fajtát tartasz. Ez a racka azért egészen más kategória. Kis öntudatgombóc, pedig még csak egy éves, szinte kölyök.
Kicsit átfogóbb kép az új helyről. Negyed hektárt kerítettünk körbe, részben vadhálóval, részben karámmal. Az ól e sorok írásakor még mindig nincs kész, bár már valamivel jobban fest, mint ezen a képen (de nem sokkal) A jászolra büszkék vagyunk, ezt talán a kecskék se két és fél perc alatt fogják szétszedni.
Fű az mondjuk egyelőre nem sok nő ezen a területen, úgyhogy kaszálunk az állatkáknak.
A kökénybokrok és kecskék háborújának kimenetelét érdeklődéssel várjuk, egyelőre a kökénybokrok állnak nyerésre - hiába rágták le a kérgüket, az összes kihajtott, még virágzás is volt.