Emelt ágyások

A nagy hideget szeretném egy kicsit kompenzálva egy régebbi, kicsit elmaradt eseménnyel: megkezdtem az előkészületeket a tavaszra. Ádám szerint először inkább a télre kéne felkészülni - szerintem ez hülyeség, azzal már úgyis elkéstünk.

Szóval emelt ágyások. Még az építkezésekből (főleg a kunyhó gödréből) maradt rettentő sok köbméter erdei talajom, ami jelenleg egy szép nagy dombot képez nem messze a bejárattól. Mivel ez egyrészt útban van, másrészt kiváló termőtalaj, azt találtam ki, hogy milyen jó lenne kertnek. Nem kell ásni, könnyű trágyázni, garantáltan porhanyós, és nem kötelező a növényeket az erdő mellé telepíteni - lejjebb ugyanis gyengébb a talaj.

Ez lett belőle:



Direkt a fotó kedvéért úgy csináltam, hogy balról jobbra haladva látszik az építés folyamata. Először elkészül a deszka keret, ezt célszerű valami komolyabb anyagból csinálni, hogy ne rohadjon el. Játszottam a vesszőfonat gondolatával, mert jól néz ki, de végül elvetettem, mert melós, és gyorsabban tönkre is megy. Helyette akác deszkákat használtam, ami még volt elfekvőben. Lehet, hogy másra is jó lett volna, de egy favágótól azt tanultam, hogy deszkát nem érdemes rakosgatni. Megfogadtam a tanácsot.

Második lépésben trágya kerül az aljára. Ez ugyan helyi anyag, és még ingyen is volt, de cserébe azért nem az igazi. Csak részben érett, a másik fele friss. Ez persze nem jó, mert talajjavító szerepe nem a trágyának van, hanem a benne élő mikroorganizmusoknak, amiknek a friss trágyában még nem volt idejük elszaporodni. Én azért bízom benne, hogy a talajom úgyis elég jó, az a trágya meg hasznosul majd jövőre, két év múlva, vagy a jövő évszázadban, mindegy. Ott van legalul, ez a lényeg. Ha mást nem, legalább az érés során felszabaduló hőt fel tudják használni a növények, és nem fagynak meg.

A harmadik ágyásban már ott a föld. No comment, belepakoltam annyit, amennyit a deszka engedett oszt kész. Kisebb munka volt odatalicskázni, mint gondoltam.

Végül az utolsó ágyásban már vetés is történt. Ide pont eper került, a palántákat az egyik szomszédtól kaptuk. A közelgő télre tekintettel jó vastagon megpakoltam szénával, talán így kevésbé fagy meg. Meglátjuk - a vak is ezt mondta.


Komment (0)



Új komment

* Ez egy biztonsági kérdés, ami azért van, hogy ne árasszanak el minket az ukrán spambotok. Válaszolj értelemszerűen - tulajdonnév nagybetű, többszavas válasz nincs.




Összes komment


- 2013-11-28 17:45:50


A nagy hideget szeretném egy kicsit kompenzálva egy régebbi, kicsit elmaradt eseménnyel: megkezdtem az előkészületeket a tavaszra. Ádám szerint először inkább a télre kéne felkészülni - szerintem ez hülyeség, azzal már úgyis elkéstünk.

Szóval emelt ágyások. Még az építkezésekből (főleg a kunyhó gödréből) maradt rettentő sok köbméter erdei talajom, ami jelenleg egy szép nagy dombot képez nem messze a bejárattól. Mivel ez egyrészt útban van, másrészt kiváló termőtalaj, azt találtam ki, hogy milyen jó lenne kertnek. Nem kell ásni, könnyű trágyázni, garantáltan porhanyós, és nem kötelező a növényeket az erdő mellé telepíteni - lejjebb ugyanis gyengébb a talaj.

Ez lett belőle:



Direkt a fotó kedvéért úgy csináltam, hogy balról jobbra haladva látszik az építés folyamata. Először elkészül a deszka keret, ezt célszerű valami komolyabb anyagból csinálni, hogy ne rohadjon el. Játszottam a vesszőfonat gondolatával, mert jól néz ki, de végül elvetettem, mert melós, és gyorsabban tönkre is megy. Helyette akác deszkákat használtam, ami még volt elfekvőben. Lehet, hogy másra is jó lett volna, de egy favágótól azt tanultam, hogy deszkát nem érdemes rakosgatni. Megfogadtam a tanácsot.

Második lépésben trágya kerül az aljára. Ez ugyan helyi anyag, és még ingyen is volt, de cserébe azért nem az igazi. Csak részben érett, a másik fele friss. Ez persze nem jó, mert talajjavító szerepe nem a trágyának van, hanem a benne élő mikroorganizmusoknak, amiknek a friss trágyában még nem volt idejük elszaporodni. Én azért bízom benne, hogy a talajom úgyis elég jó, az a trágya meg hasznosul majd jövőre, két év múlva, vagy a jövő évszázadban, mindegy. Ott van legalul, ez a lényeg. Ha mást nem, legalább az érés során felszabaduló hőt fel tudják használni a növények, és nem fagynak meg.

A harmadik ágyásban már ott a föld. No comment, belepakoltam annyit, amennyit a deszka engedett oszt kész. Kisebb munka volt odatalicskázni, mint gondoltam.

Végül az utolsó ágyásban már vetés is történt. Ide pont eper került, a palántákat az egyik szomszédtól kaptuk. A közelgő télre tekintettel jó vastagon megpakoltam szénával, talán így kevésbé fagy meg. Meglátjuk - a vak is ezt mondta.


Még senki se szólt hozzá.